Új kezdet kell

Törvényszerű dolog-e az, ha nincsen jó példa, akkor nem tud önálló arculatot kialakítani egy IDB-elnökség? A tapasztalat ezt látszik igazolni. Pontosabban nem igazolta még az ellenkezőjét. Hiszen jó példa kevés volt az utóbbi időben. Olyannyira, hogy az Elnökség minden évben szinte teljes egészében lecserélődött, s a leköszönő és újdonsült társaságok közt még az a bizonyos átadás-átvétel sem történt meg, így az újonnan megválasztott felelősök szinte azt sem tudták egyáltalán mit is kellene tenniük. Hiányoztak az egységes elképzelések és a határozott irányítás, ami az Elnök személyében körvonalazódik. Mindez odáig fajult hogy két kezünkön megszámlálható lett, hány ember az aki fel meri vállalni az IDB-ben való tevékenykedést. Itt most nem a hagyományos értelemben vett passzivitásról van szó, mert azzal mindig meg kellett küzdeni. Olyan jelenségről beszélek, ami eddig nem volt tapasztalható: hogy akik egyébként hajlandóak tenni az Iskola ügyeiért (mert ilyenek az elmondottak ellenére mindig akadtak), már terhesnek érezték azt, hogy egyáltalán összefüggésbe hozhatóak legyenek azzal a szervezettel, melynek célja, hogy a diákok részesei legyenek az iskolai életnek (vö. SzMSz). Ne tagadjuk: vannak szép eredmények - ha kevesebb is, mint azt várnánk -, de az iskolai diákélet koordinálatlan, spontán öszerveződésekre esett szét, melyeknek már nincs igazi közük a Diákönkormányzathoz. A válság tetőpontja talán a legutóbbi Küldöttgyűlés, mely nem csak külsőségekben nem hasonlítható igazi Küldöttgyűléshez (szervezetlenség, készületlenség, résztvevők és prominens iskolai személyiségek hiánya, stb.), de legitimitása is sokakban kétségeket vet fel.

Az elmondottaknak azonban ellentmond az új Elnökség összetétele. Olyan személyekről van szó, akik már bizonyították, hogy lehet számítani rájuk, hajlandóak sokat megtenni a diákéletért és vannak saját elképzeléseik. Bíztató az a tény is, hogy ez alkalommal - bár az előrejelzések alapján nem erre lehetett számítani - nem cserélődött ki a teljes Elnökség, vannak akik megmaradtak eredeti helyükön. Még inkább bizakodásra ad okot, hogy nem megosztott az új Elnökség, hiszen tagjai eleve jóbarátok, s már sok esetben tevékenykedtek együtt eredményesen! E kettő mindig feltétele volt a hatékony elnökségi munkának: a több éves tapasztalat és a tagok jó viszonya. Az sem elhanyagolható tény, hogy évek óta először rendes Küldöttgyűlésen teljes létszámú elnökség állt fel. Mindez azonban nem lenne elég, ha a jelöltek nem ismerték volna fel: változtatni kell, mégpedig radikálisan!

Azt gondolom tehát, hogy az eddigi legjobb IDB-elnökséget köszönthetjük, ám Ők az eddigi legrosszabb szituációban indulnak. Az a feladatuk, hogy helyreállítsák a Diákönkormányzat becsületét és vonzóvá tegyék a diákéletben való tevékenykedést. Ez pedig roppant felelősség! De tudom, hogy alkalmasak rá, hiszen már bizonyítottak. Olyan emberek akik sok diákot meg tudnak szólítani és a többség megbecsüli Őket, mind tanár-, mind diákoldalon. Tehát mindnyájunknak bizalmat kell szavaznunk Nekik!

Az Elnökségnek meg kell mutatnia, hogy akkor is ki tudja alakítani saját szemléletét, ha nincs előtte az a bizonyos jó példa. Szakítania kell az eddigi gyakorlatokkal és el kell határolódnia az utóbbi idők színvonalától, szervezetlenségétől. Ám nem elég, ha így, negatívan fogalmazza meg Önmagát, pozitívan is meg kell nyilatkoznia: kik Ők, hogyan fognak együtt dolgozni, mik a legfontosabb céljaik. Fontos, hogy újra részt vegyenek az iskolát érintő döntésekben; és fontos, hogy üzeneteiket Mindenkihez eljuttassák minden lehetséges fórumon.

Nem elegendőek azonban az Ő erőfeszítéseik, ha nincs mögöttük hatékony iskolai támogatás. Ezért most mindenkinek - tanároknak, diákoknak, mindenkinek, aki felősséget érez az Iskoláért - melléjük kell állni! Ehhez csatlakozva kívánok én is sok sikert Mindnyájuknak!

2002.06.08

Többi vélemény