A nyílt beszéd ideje

Sok mindenre azt mondom mostanában: ez annyira demagóg, hogy önmagát járatja le, nem is méltó arra, hogy reagáljak rá... De azt a szemfényvesztést, hazugságáradatot és mindannyiunk ellen indított fizikai és erkölcsi támadást, ami napjainkban folyik; sok jóérzésű fiatallal egyetemben én sem tűhetem szó nélkül! Itt már nem csak a jó ízlésről, hanem közerkölcsről, emberi sorsokról és - nem utolsó sorban - életekről van szó. Nem bagatellizálhatjuk a problémát, nem bánhatunk kesztyűs kézzel azokkal, akik mindezt veszélyeztetik, eljött tehát a nyílt beszéd ideje.

Olyan cselekedetekről, amelyet egy társadalom legalizál nehéz ítéletet mondani. Egy ilyen lépésnek az üzenete: csináld bátran, ez nem veszélyes rád vagy a társadalomra! A kábítószer fogyasztással kapcsolatban ez helytelen értékrend. Ki kell mondanunk, hogy aki ezekhez nyúl bizony veszélyezteti önmagát, s környezetét; az ördöggel cimborál! Vannak dolgok, amikre úgy is nemet lehet mondani, hogy nem próbáljuk ki. Ha ezt a kormányzati bársonyszékből nem teszik, én akkor is kimondom: ne tedd! Ne próbáld ki, ne légy önmagad ellensége, nem érdemes!

Jól tudjuk, hogy az első adag elfogyasztása után már nem olyan nehéz a következőhöz nyúlni, ez így van minden szenvedéllyel. Éppen ezért az első kipróbálástól kellene mindenkit megóvnunk, sőt elriasztanunk. Az első kipróbálást mindenki tudva és akarva teszi, miért ne tekintenénk hát bűnnek? Ne a kíváncsiság legyen a legfőbb vezérelv, különösen annak tudatában, hogy egyes szerekből már az első adag is lehet halálos vagy okozhat függőséget!

Az új szabályozás-tervezet a terjesztőknek is kiskapukat nyit. Józan emberek közül senki nem gondolhatja komolyan, hogy ne kéne még szigorúbban büntetni és a legkeményebben fellépni azokkal szemben, akik másokat - különösen fiatalkorúakat - ilyen veszélybe sodornak. Az elképzelés ezzel pont ellentétes: még védelmet is nyújt annak, aki csekély mennyiségű kábítószert átad; nem teszi büntethetővé! Pedig tudjuk, pont ez a terjesztők módszere: a „beetetés”. Kinek kedvez, egyáltalán kinek állhat ez érdekében?

Elfogadhatatlan az az érvelés, mely a mostani szigorúbb szabályozást okolja a kábítószer fogyasztás terjedéséért. Egyáltalán nem mutatható ki, hogy a szigorúbb fellépés segítette volna elő ezt a folyamatot. Helyenként még ez sem tűnik elég szigorúnak. A fogyasztás növekedése pont a bűnözői csoportokkal szembeni gyenge fellépésnek tudható be. A megtűrés biztosan nem csökkenti, hanem elősegíti a drogok terjedését. Igenis tényekkel bizonyítható, hogy a szigorúbb büntető politikának elriasztó hatása van: az utóbbi években például jelentősen csökkent az ismertté vált bűncselekmények száma. Egyre többet hallom mostanában felelősen gondolkodó fiataloktól, hogy még a dohányzás ellen is sokkal szigorúbban kellene fellépni; a kormányzat miért akar mégis enyhíteni? Őket miért nem hallgatja meg?

Elfogadhatatlan az az érvelés is, hogy ezzel a lépéssel új esélyt adnak az egyszeri kipróbálóknak, hogy nem vágják el a karrierlehetőségüket büntetett előélettel. A mostani szigorúbb szabályozás bevezetése óta mindössze öten kerültek börtönbe kábítószer-fogyasztás miatt. Inkább azzal rontják az esélyeket, ha lehetővé teszik, hogy fiatalok tömegei próbálják ki következmények nélkül a halálos mérgeket. Elenyésző számú priuszos helyett rengeteg kábítószer-élvező (esetleg függő) állampolgárt akar a „szociálisan érzékeny kormány”? Ilyen munkavállalókat keresnének a munkahelyeken? Ez lenne az új esély?

Az új törvénytervezet megvédi a kipróbálókat, a csekély mennyiségű termesztőket, a kínálgatókat és a terjesztőket. Azokat azonban nem védi, akik nem akarnak kapcsolatba kerülni a kábítószerrel. Miért nem védi azokat a gyermekeket és fiatalokat, akiknek esze ágában sincs kipróbálni semmilyen drogot? Miért nem védi azokat a szülőket, pedagógusokat, akik távol akarják tartani az új nemzedéket a rájuk leselkedő veszélyektől? Ha ez így megy tovább, nemsokára talán már ők lesznek a büntethetők és az iskolákban tanítani fogják a kábítószer fogyasztás rejtelmeit...

Miért enyhítő körülmény az, ha valaki iskolában terjeszt kábítószert? Nem a tanító, nevelő intézményekből kellene leginkább kiszorítani a kábítószereket?

Miért enyhítő körülmény az együttes fogyasztás? Nem súlyosabb dolog az, ha valaki másokat is magával ránt? Az lenne a cél, hogy törvény szentesítse a kábítószeres rendezvények, szórakozóhelyek működését; ezáltal szabad pályát kínálva a terjesztőknek?

Miért enyhítő körülmény az, ha valaki kábítószer hatása alatt követ el más bűncselekményt? Máshol az ilyesmi mindig súlyosbító körülménynek számít, elég például az ittas vezetésre gondolnunk. Ez minden logikának ellentmond.

A hivatalos indoklás szerint a büntetés helyett a megelőzésre akarnak nagyobb figyelmet fordítani. Ennek azonban ellentmond, hogy a költségvetés tervezetben erre a célra az eddigi 700 millió helyett most csak 300 millió forint jut! A kettő pedig nem kizárja egymást, hanem csak együtt lehet igazán hatékony.

A „szociálisan érzékeny kormány” odáig is elmegy, hogy erkölcstelennek nevezi a kábítószerrel szembeni nyilvános fellépése miatt azt az édesapát, aki pont kábítószer-túladagolás következtében vesztette el a fiát. Kétségbe vonja a tőle különbözőképpen gondolkodók vélemény nyilvánításhoz való alkotmányos jogát!

A legszemtelenebb dolog az új tervezetet népszerűsítő TV-reklám, melyet - tudom, ez már közhelynek számít, de mégis - közpénzből finanszíroznak. A Polgári Kormányt gyakran vádolták azzal, hogy sokat költ propagandára, azok a tájékoztatások azonban információt nyújtottak már működő intézményekről. Ez a film azonban egy még meg sem született döntést népszerűsít, egyoldalúan bemutatva azt. Én ezt nevezem közpénzekből folytatott kampánynak, sőt korrupciónak!

Gondolkodjunk el mindnyájan: mit üzen az Büntető törvénykönyv tervezett módosítása, és cselekedjünk, amíg nem késő! Most nagy szükség van az összefogásra, a közös fellépésre!

2002.11.30

Többi vélemény