Az év hazugságai

Év elején még látszólag minden rendben volt. Szeretettel búcsúztunk vendégeinktől, akik igazi fényt gyújtottak életünkben. Együtt voltunk jóban-rosszban barátainkkal. De aztán jöttek a hazugságok...

Azt mondtuk magunknak, hogy barátaink megtartását megakadályozhatják konfliktusaink. És el is hittük ezt, és hagytuk, hogy közénk álljanak. Majd szép lassan elvesztettük őket...

Azt mondták nekünk, hogy az a Katolikus Egyház, mely életünk vezetésére, megszentelésére hivatott, nem mondhatja el a véleményét, s tartózkodnia kell attól, hogy véletlenül is állást foglaljon alapvető értékek tekintetében, olyan kérdésekben, melyek mindnyájunkat érintenek, melyekről kötelessége lenne nyilatkozni. És sokan ezt is elhittük. De akik nem hitték, azokat megfigyelték, mert azt állították: titkos tervet szőnek és egyébként nem lehetne nyilvánosan meghallgatni a véleményüket. És sokan még ezt is elhittük...

Azt is mondták, szélsőséges az, aki méltósággal vállalja a véleményét, aki nyíltan kiáll a hit, a remény és a szeretet erényei mellett. S még fasiszta csőcseléknek is tituláltak, mert ezt békésen felvállaltuk. És sokan elhittünk, hogy az vagyunk, és már nem mertünk megszólalni...

Azt nem tartották szélsőségesnek, akik gyermekek kezébe kábítószereket, halálos mérgeket adnának. Így sokan ezt is elhittük nekik, s mi sem tartottuk annak. Így elhitették velünk, hogy ez így van a legnagyobb rendben.

Megfenyegettek, hogy még gyülekezni sincs jogunk, ha tőlük különbözőképp gondolkodunk, és sokan ezt is elhittük. Így elvettek tőlünk olyan alkotmányos jogokat, melyek egyébként mindenkit megilletnének.

A demokrácia rendíthetetlen lovagjaiként tüntették fel magukat azok, akik korábban diktatúrát üzemeltettek. A nyugat elkötelezettjeiként azok, akik korábban keletnek engedelmeskedtek feltétlenül. Azt mondták, biztonságot teremtenek, jólétet mindenkinek és egy csapásra megváltanak minket. És sokan ezt is elhittük, pedig Valaki már megváltott minket! Azt mondták, csak annak lehet legkifinomultabb szociális érzéke, akinek vagyona és kapcsolatai vannak. Azt is mondták, hogy amiért eddig megküzdöttünk, semmit nem ér. És talán még ezt is elhittük...

Amikor számon kérték rajtuk az ígéreteket, azt mondták, hogy a tetteknek nem kell fedniük azokat. És sokan elhittük és talán mi is így gondolkozunk...

Elhitették velünk, hogy nem az visz előre, ha közösen dolgozunk, ha társakként építjük a jövőt. Elterelték a figyelmünket az igazi problémákról és arra késztettek, hogy várjuk, majd ők mindent megoldanak. Pedig egyszer már láttuk, ez hova vezet. De kiszúrták a szemünket néhány könyöradománnyal, s ezért sokan mégis hittünk nekik.

Azt mondták, olyanok vezethetik az országot, akik becsületes emberek sorsa fölött ítélkeztek, akik zaklatták őket, akik mindenkit demagóg hatalmi ideológiájuknak rendeltek alá, akiket még a törvény sem tart alkalmasnak erre. Azt is mondták, a múltat le lehet tagadni, s nem fontos okulni belőle. S még ezt is elhittük.

Hogy hazugságaikról eltereljék a figyelmet, másokat mocskoltak be: jó szándékú, becsületes embereket, egyházi vezetőket, tisztességes ellenfeleiket. És még azt is elhittük, hogy ők a hibásak.

Valóságot hazudtak a valótlanságról. Azt mondták normális az, ha embereket állatkertben mutogatnak. Így megfosztottak minket az emberi méltóság tiszteletétől. Azt állították, nem baj az, ha valaki áruba bocsátja magánéletét, ha kamerák előtt zuhanyzik. Azt mondták, mind ilyenek vagyunk, ez természetes dolog. Azt mondták, mindenki úgy viselkedik, úgy vélekedik, mint akiket ketrecbe lehet zárni, így elfogadtatták velünk saját véleményüket. Azt mondták, nem fontos semmilyen érték, semmit nem ér a tisztelet, sem a hitünk; egyedül csak az ő vegetatív létüknek van létjogosultsága. És még nekik is hittünk...

Azt mondják, ma már nem fontos a házasélet tisztasága. Öncélú kéjelgéssé süllyeszthető a legnagyobb ajándék. És sokan el is hisszük. Ezért adhatnak gyermekek kezébe hormontartalmú fogamzásgátló szereket, és mi elhisszük, hogy ez így van rendjén...

Azt mondták: „nem szórakozhat az ország egyik fele, amíg a másik szenved!” De azt - szociális érzékenységükben - elfelejtették, hogy valaki mindig szenved. És a tiszteletteljes ünneplést szórakozásnak bélyegezték. És sokan ezt is megettük, ezért nem ünnepeltük meg méltó módon Szent Királyunkat.

Azt mondták, jót tesznek azzal, ha ránk szabadítják a már elítélt bűnözőket. De rendőri szigorral kell fellépni a más véleményt megfogalmazók ellen. És néhányan ezt is elhisszük és eltűrjük...

Azt is mondták, csak az vezetheti az önkormányzatokat, aki a kormányt. És sokan ezt is elhittük, és az orrunknál fogva vezettek...

Azt mondták, nem lehet másképp élni, csak rohanva, szemétben, dugókban. És mi elhittük és belenyugodtunk...

Azt is mondták, a hóhér bemocskolhatja az áldozat emlékét, s kitűntetéseket oszthat az ő nevében. Azt mondták, a megalkuvó a leghitelesebb. És sokan ezt is elhittük...

Természetesnek mondták, hogy az igazságtalanságot együtt kell ünnepelni azzal, aki hasznot húzott belőle; megalázkodva a pillanatnyi érdeket az erkölcsi rend fölé lehet helyezni. És néhányan még ezt is elhittük...

Azt mondták, beengedhetjük a kábítószer-terjesztőket az iskolákba, hiszen így gyermekeink jövőjét alapozzuk meg. És ezt is rengetegen elhittük...

Azt is elhitették velünk, hogy az iskolának nem feladata a nevelés, ezért megengedheti, hogy bárki szabadon dohányozzon, nem baj, ha a fiatalok a rossz példát látják. És páran ezt is elhittük és eltűrjük...

Sokan azt mondták, a hétköznap gondjai előbbre valóak a szeretet cselekedeteinél. És sokan ezt is elhittük és megfeledkeztünk a többiekről...

Azt mondták, a Mikulás és a Karácsony csak arra jó, hogy áruba bocsássuk. És mi elhisszük, és nem tiszteljük, nem ünnepeljük...

Azt is mondják, hogy ebben a rohanásban azért egy dologra oda kell figyelni: a csillagok állására. De nem kell odafigyelni a Végtelen szavára. És mi ezt is elhisszük, és olvassuk a horoszkópot, és bízunk a vakszerencsében, és hagyjuk, hogy irányítsanak...

Azt állítják, pénzért mindent megvehetsz, még a boldogságot is. Azt hazudják, megváltozik az életed. És mi tudjuk, hogy nem, de mégis elhisszük és hagyjuk, hogy az orrunknál fogva vezessenek.

Akkor lehet boldog az új esztendő, ha többé nem hiszünk a hazugságoknak! Kívánom, hogy így legyen...

2002.12.31

Többi vélemény