Igen! Igen!

Már megint sokan voltunk, sőt immár többségben is voltunk. De még mindig nem elegen. Akik hazugságokkal taktikáztak, elérték céljukat. Ezért nekünk furcsa módon mindig háromszor annyit kell dolgoznunk.

Tévedés lenne azonban azt mondani, hogy győztek az elutasítók. Mert a szociális demagógiával csak a passzivitást tudták előcsalni. Ebben a választásban az erkölcsi szempontot az anyagi boldogulással állították szembe, de az otthonmaradókban nem az utóbbi került fölénybe, csupán nem tudtak a kettő közt választani. Nem voltak elég bátrak, hogy kimondják: az erkölcs a magasabbrendű.

Tehát nemcsak matematikailag, ténylegesen is győzött - ha kevéssel is - az összefogás. S bár ez semmire nem kötelezi az Országgyűlést, annak most lehetősége van a helyes következtetés levonására (bár nincsenek ilyen illúzióim).

Akik megosztást szítanak, létbizonytalanságot indukálnak, majd erre apellálva politikai hasznot próbálnak húzni, azok nem jó vezetők. S már sokadszorra bizonyosodik be, hogy folyamatosan szembemennek a népakarattal. Ezek nem demokraták, tehát nem alkalmasak az ország vezetésére.

Szomorú mérlege a népszavazásnak, hogy kevesebb mint hárommillió magyar volt hajlandó dönteni ötmillió sorsáról. Ez mindenképp egy elmulasztott lehetőség. Fontos tanulság, hogy nem maradhatunk többé passzívak.

A nemzet összetartozásának erősítése nem csak erkölcsi kötelességünk, hanem megmaradásunk biztosításának lehetősége is, mely minden negatív propaganda ellenére még anyagilag is jövedelmező lehet. Az ügy tehát korántsem befejezett.

Továbbra is: Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

2004.12.05

Többi vélemény