Hála legyen Szentatyánkért!
Elment közülünk, de már örökké velünk marad. Bár nem rendelkezem a tévedhetetlenség kiváltságával, mégis biztosan állítom, hogy újabb kitűnő példaképpel bővült a Szentek Közössége. Az utóbbi napok világossá tették az emberiség számára, milyen elsöprő erejű szeretet van ma az Anyaszentegyházban, milyen nagy - s nem csak számban, lélekben is - Isten népe. Nem kis szerepe van ebben Szentatyánknak, aki minden megnyilvánulásával az élet kultúráját hirdetve töltötte be hivatását. Nem csoda hát, hogy - szélsőséges kivételektől eltekintve - még a vallásos embereket máskor rutinszerűen sértegetők, az Egyházat a társadalomból száműzni szándékozók is csak elismerően mertek szólni róla. Ne féljetek! - hangzott a fiatalok pápájának első üzenete. Hűségesen az Egyház társadalmi tanításához, bátran közvetítette Kelet-Európa népeinek a keresztény reményt. Nekünk, magyaroknak, is hathatós segítségével sikerült lerázni négy évtizedes bilincseinket. Legyetek derűsek! - üzente utolsó útjának kapujából. Az öröm és a szeretet embereként hitelesen mutatta be a világnak a keresztény életérzést. Így mennyei születésének napjaiban sem a gyász keserűsége, hanem a hálás emlékezet tölt el mindannyiunkat. Isten áldjon, II. János Pál pápa! 2005.04.08 |